Több mint két éve ment el a Párom.
Baráti nyomásra - nem túl nagy meggyőződéssel - regisztráltam internetes társkeresőbe, mindjárt négy helyre is, ha már lúd, legyen kövér.
Nos, társkeresésem negyedik hónapjába lépve összegezném az eddigi tapasztalataimat:
1. Négy társkeresőbe jelentkeztem be, nagyjából mind a négyen ugyanazokat az arcokat látom, gyakran más névvel. Gondolom, ők is bosszankodnak, hogy ugyanazokat az arcokat látják. :-)
2. Hiába állítják a szakemberek az ellenkezőjét, az ősz haj nem menő. Kvázi láthatatlanná tesz. Ezt egyébként a két éve folyó kísérletem során az élet számos más területén is tapasztaltam: nem vesz észre az ellenőr a buszon, a metróbejáratnál, a kalauz a vonaton, az eladó a boltban - na kivéve, ha olyan helyen járok, amely kifejezetten öregekre specializálódott -, ellenben a **** cég nyomtató-helyiségében ketten is ugranak, hogy segítsenek behelyezni a "néninek" a pendrájvot a megfelelő gép megfelelő nyílásába, :-) továbbá az is gyakran előfordul, hogy udvariasabb fiatalok át akarják adni a helyüket. Ez jól esik, respect nekik.
Na, ennyit az ősz hajról. Majd befestem, ha lesz kiért. És akkor egyből fiatalabb leszek pár évvel. :-) Egyelőre folytatom a kísérletet.
3. Elég sok profilt megnéztem, és meglepve tapasztaltam, hogy a lassan másfél évtizeddel ezelőtti társkeresésemhez képest - Párommal is onnan halásztuk ki egymást 2003-ban - a korosztályomhoz "passzoló" férfiaknak vagy megjött az esze, vagy túl vannak a kapuzárási pánikon, és most már nem mindenki a hamvas huszon-harmincasokat keresi, hanem elég sokan a korban inkább hozzájuk illő ötveneseket.
4. Még mindig meglehetős számú - általam csak gerontofil-nek nevezett - fiatal van, akik - továbbra se tudom, milyen megfontolásból - nézegetnek, írogatnak. Ez amúgy jól esne, ha nem élnék a gyanúperrel, hogy ők azt hiszik, ilyen korban már akkora a szexuális nyomor, hogy igazából mindegy, mikor, hol, kivel.
5. Sok profilon láttam férfisírást, hogy "ilyenek ezek a nők, nem válaszolnak a levelekre". Nos, elárulom, hogy a férfiak SE válaszolnak. Legalábbis a többségük - cirka 10-ből 8 - nem veszi a fáradságot, hogy visszaírjon valamit, ha nem jövök be nekik. Szóval azt hiszem, ezen a téren a férfiaknak és a nőknek nincs mit egymás szemére hányniuk.
Kicsit emlékeztet ez az egész az álláskeresésre: ott is beküldesz száz pályázatot, kapsz 3 elutasító levelet, a többi válaszra se méltat, mire ESETLEG a százegyedik behív interjúra.
