Lenni tovább

Mert élni kellene, nem csak lenni


Adorján

2017. november 30. 09:28 - kisa

Persze nem ez az igazi neve, viszont nagyon tetszik a hangzása…

Szeptember 3-án regisztráltam a ****** társkeresőbe, 4-én már ott figyeltem a kedvencei között. Mivel se neki, se nekem nem volt előfizetésem, fogalmam se volt róla, ki ő, de nagyonnagyon tetszett. Az a kicsit huncut-szomorkás mosoly, az az ártatlan bocitekintet, hát, mit mondjak, nyilván előhívta belőlem a babusgatni akaró anyai ösztönöket. És persze engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy hagyjam magam tudatlannak lenni, hát addig próbálkoztam, míg megtaláltam a „kiskaput” a rendszeren, így egy hét múlva már ő is a kedvenceim között volt, amiben az a költői túlzás, hogy ő volt az egyetlen kedvencem. Ezzel szépen telt is, múlt is az idő, minden nap megnéztük egymást, már kívülről fújtam a profilján a bemutatkozás alatt szereplő, igen-igen romantikusnak szánt, ám összességében meglehetősen dilettáns, hogy azt ne mondjam, giccses versikét, aminek a forrását a számos találat ellenére se lelte meg a gugli, nyilván valami műkedvelő „költő” szerzeménye, hatvanhatszor meggyőződtem róla, hogy igen, én 100 %-ban megfelelek az ő elvárásainak – na, nem mintha nehéz lett volna, mert nagyjából annyi volt, hogy a meghódítani kívánt nő legyen kisebb, mint ő, azaz 170 centi alatt, legyen fiatalabb, mint ő, azaz 63 év alatt és 10 km-en belül lakjon, hurrá! Ez rólam szól!

Nem tudom, meddig bazsalyogtunk volna egymásra, ha a társkereső meg nem elégelte volna, hogy szinte semmit nem csinálok az ő csilivili oldalán – nem mintha előfizetés nélkül a nézegetésen kívül bármit lehetne csinálni, válaszolni is csak a szuperprémium-tagok leveleire lehet -, és nagy hirtelen felajánlott 2 havi előfizetést egy havi áráért. Ez aztán a soha vissza nem térő alkalom, havi 1000 Ft azért, hogy megtaláljam az Igazit, szinte semmi, a hülyének is megéri, így történt, hogy beinvesztáltam 2000 forintot a kéthavi előfizetésbe és legott írtam is egy rövidke levelet neki, amelyben gondosan feltüntettem az e-mail címemet.

e-mail-posteingang-abrufen.jpg

A kép forrása

Szólj hozzá!

Profilokról (ezt hajdanában reglapnak hívtuk)

2017. november 12. 20:19 - kisa

Profilokat nézegetni egyrészt jó móka, másrészt tanulságos időtöltés. A legtöbb profilon látszik, hogy a létrehozója beletett apait-anyait, hogy felhívja magára a figyelmet, próbál humoros, romantikus avagy éppen tárgyszerű lenni, attól függően, hogy az illető milyennek szeretné látni magát – ők a tárgyilagosak vagy humorosak, illetve milyennek szeretné, ha látná őt a másik nem – ők azok, akik romantikus versekkel, idézetekkel próbálnak hódítani, bár ebbe a kategóriába a humor is belefér. Ám akad néhány profil-típus, amelyeket nem és nem értek, bár nem kizárt, hogy én vagyok „fordítva bekötve”:

"Kedvenc" profil-szövegeim:
- „Ismerkedjünk! X vagyok, 5n éves, lakhelyem Budapest. Még nem írtam egyéni bemutatkozást, ezért ezt az automatikus szöveget olvashatod az adatlapomon. Kérlek, írj vagy jelölj kedvencnek, ha jobban meg akarsz ismerni!” Oké, ez rendben van abban az esetben, ha az illető most regisztrált. Ámde zömmel olyan profilokon találkozom ezzel a szövegel, akik már több mint fél éve sertepertélnek a társkeresőkön. És azóta nem volt se idejük, se késztetésük, hogy valamit kitaláljanak. Namármost, ha az illető nem Brad Pitt vagy George Clooney esetleg Christopher Lambert hasonmása, akkor ugyan miért akarnék írni neki? Miért akarnék olyasvalakivel ismerkedni, aki arra se veszi a fáradságot, hogy saját magáról írjon valamit, hogy vonzóvá, kvázi „eladhatóvá” tegye magát?

- „A személyes találkozásban hiszek” – Na, ettől tényleg kiráz a hideg. Igen, én is a személyes találkozásban hiszek, ám előtte szeretek kicsit levelezni, hogy megismerjem az illetőt és legyen kedvem vele találkozni. Eme bemutatkozás olvastán az a nyomasztó gondolatom támad, hogy az illető vagy lusta levelezni, vagy nem tudja magát kifejezni, esetleg annyira vonzónak gondolja magát, hogy a hölgy rögtön az első randin a karjaiba omlik. Arról nem beszélve, hogy a levelezés során egy-kettőre kiderül, van-e közös témánk, egy húron pendülünk-e. A csetelés már inkább megy "élesben", ám szerintem az elemi udvariassági szabályok - hogy megkérdezem, az illetőnek van-e most ideje csetelni, hogy nem nézek közben filmet/meccset, nem csetelek egyszerre több emberrel, nem tűnök el szó nélkül két mondat között, hanem elköszönök - itt ugyanúgy betartandók, mint egy "igazi" beszélgetés során. 
Én egyszer réges-régen voltam ilyen levelezés nélküli „gyorsrandin”, mert igen-igen bejött nekem a pasas, aztán ott feszengtem titokban az órát nézve, hogy mikor lehet már sértődés nélkül távozni, annyira nem volt közös témánk.

traummann_090323_0818.jpg

A kép forrása (tudom, a fordítás nem pontos)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása