Egyelőre pár levélváltás az érdekesebbekből. Sajnos, nem mindig voltam elég szemfüles, és nem tudtam időben lementeni a beszélgetéseket, aztán vagy le lettem tiltva, vagy az illetők törölték magukat, most meg már én nem vagyok.

Az első. Ő gyakorlatilag mindenhol megtalált ugyanezzel a "csajozós" dumával, nagyjából 5 perccel azután, hogy regisztráltam. A férfiakra jellemző téves testképpel a 180kevés centijéhez társuló 105 kilóját "sportosnak" titulálja. Mindenhol válaszoltam, eleinte udvariasan, ám a fekete tanga mint fixa idea egy idő után kihozott a sodromból. Vagy nem tudom, talán vannak emberek, akikkel annyira nem tudok egy hullámhosszon lenni, akik minden megnyilvánulásukkal irritálnak, hát ő is ilyen. Kapcsolatunk azzal végződött, hogy mindenhol letiltott, miután közöltem vele, hogy próbálja ki ő a fekete tangát. 

Hasonló tematikájú levelet számosat kaptam, attól tartok, hogy már soha nem fogom megtudni, mi motiválja ezeket a fiúcskákat. 

Merész indítás: 

Süketek párbeszéde: 

Ő a nagggyonjóképű, nagggyonintelligens és naggyonigényes társkereső, mindenhol ott van, minden társkeresőn más névvel és más adatokkal, főleg a korát illetően, ami 54 és 59 év között váltakozik, de pár centi eltérés a magasságban is van. Ám a képek ugyanazok. 

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy összességében teljesen normális pasikkal találkoztam. A többségük udvarias volt és kedves, nem találkoztam perverzitással, nem kaptam meztelen-fütyis képeket, nem zaklatott senki, miután elküldtem, szóval tulajdonképpen jó móka volt. 

Hogy hogyan lesz tovább? :-)

Profilokat nézegetni egyrészt jó móka, másrészt tanulságos időtöltés. A legtöbb profilon látszik, hogy a létrehozója beletett apait-anyait, hogy felhívja magára a figyelmet, próbál humoros, romantikus avagy éppen tárgyszerű lenni, attól függően, hogy az illető milyennek szeretné látni magát – ők a tárgyilagosak vagy humorosak, illetve milyennek szeretné, ha látná őt a másik nem – ők azok, akik romantikus versekkel, idézetekkel próbálnak hódítani, bár ebbe a kategóriába a humor is belefér. Ám akad néhány profil-típus, amelyeket nem és nem értek, bár nem kizárt, hogy én vagyok „fordítva bekötve”:

"Kedvenc" profil-szövegeim:
- „Ismerkedjünk! X vagyok, 5n éves, lakhelyem Budapest. Még nem írtam egyéni bemutatkozást, ezért ezt az automatikus szöveget olvashatod az adatlapomon. Kérlek, írj vagy jelölj kedvencnek, ha jobban meg akarsz ismerni!” Oké, ez rendben van abban az esetben, ha az illető most regisztrált. Ámde zömmel olyan profilokon találkozom ezzel a szövegel, akik már több mint fél éve sertepertélnek a társkeresőkön. És azóta nem volt se idejük, se késztetésük, hogy valamit kitaláljanak. Namármost, ha az illető nem Brad Pitt vagy George Clooney esetleg Christopher Lambert hasonmása, akkor ugyan miért akarnék írni neki? Miért akarnék olyasvalakivel ismerkedni, aki arra se veszi a fáradságot, hogy saját magáról írjon valamit, hogy vonzóvá, kvázi „eladhatóvá” tegye magát?

- „A személyes találkozásban hiszek” – Na, ettől tényleg kiráz a hideg. Igen, én is a személyes találkozásban hiszek, ám előtte szeretek kicsit levelezni, hogy megismerjem az illetőt és legyen kedvem vele találkozni. Eme bemutatkozás olvastán az a nyomasztó gondolatom támad, hogy az illető vagy lusta levelezni, vagy nem tudja magát kifejezni, esetleg annyira vonzónak gondolja magát, hogy a hölgy rögtön az első randin a karjaiba omlik. Arról nem beszélve, hogy a levelezés során egy-kettőre kiderül, van-e közös témánk, egy húron pendülünk-e. A csetelés már inkább megy "élesben", ám szerintem az elemi udvariassági szabályok - hogy megkérdezem, az illetőnek van-e most ideje csetelni, hogy nem nézek közben filmet/meccset, nem csetelek egyszerre több emberrel, nem tűnök el szó nélkül két mondat között, hanem elköszönök - itt ugyanúgy betartandók, mint egy "igazi" beszélgetés során. 
Én egyszer réges-régen voltam ilyen levelezés nélküli „gyorsrandin”, mert igen-igen bejött nekem a pasas, aztán ott feszengtem titokban az órát nézve, hogy mikor lehet már sértődés nélkül távozni, annyira nem volt közös témánk.

A kép forrása (tudom, a fordítás nem pontos)

6.  A férfiak NEM olvassák el a bemutatkozásomat. Kezdetben hosszasan írtam magamról, próbáltam kitalálni, mi érdekelhet egy férfit így ismeretlenül, követtem a társkereső-guruk jó tanácsait, ám összességében teljesen fölöslegesen. Hogy honnan tudom? Egyrészt egyszerű és keresetlen szavakkal írtam le, hogy kiket NEM keresek, erre csupa szakállas-bajuszos vadász-halász-madarász mackó talál meg. Másrészt még a hosszú bemutatkozásom végén feltettem egy találós kérdést, amire a profilt megnézve nagyon egyszerű volt válaszolni – gondoltam, ezzel is megkönnyítem az első levél megírását, tudom, hogy sok férfinak gondot okoz, hogy mivel is indítson -, hát azt hiszitek kaptam egyetlen egy választ is? Nem, mindenki jött a sablonos „tetszel, szeretnélek megismerni” és hasonló szöveggel.
És egy apró érdekesség: némely férfi annyira sörétes puskával lődözik, és annyira nem a nő, az ember érdekli, hogy miután az egyik társkeresőn tisztáztuk, hogy nem egymást keressük, megtalál a másikon, a harmadikon, ugyanazzal a sablon-dumával. De olyan is volt, hogy ugyanazon a társkeresőn írt rám valaki háromszor. És nem, nem a nigériai kamuprofilokról beszélek, hanem hús-vér férfiakról.

7. Ezzel el is érkeztünk a társkeresés egyik kritikus pontjához, jelesül, hogy mi van, ha nem jön be az illető.
Persze, lehet sunnyogni, úgy csinálni, mintha nem olvastam volna a levelet, figyelmen kívül hagyni, ám én ezt nem tartom korrektnek, tehát mindenkinek udvariasan válaszolok, hogy nem egymást keressük. És hoppá, 10 férfiból 8-9 elfogadja a választ, ám van 1-2, akinek ettől sérül az egója, mert hogy merészeli őt bárki visszautasítani, tehát vagy letilt – ez a jobbik eset, mert miért akarnék tőle bármit, ha semmit nem akarok tőle, legföljebb nem jelenik meg a keresőmben, na bumm! -, vagy elkezd ócsárolni, hogy mit képzelek magamról. Nos, semmit. Nem tartom magam különösebben semmilyennek, tehát a visszautasítás nem az én nagy arcom miatt van, hanem azért, mert 56 évesen az ember már nagyjából tisztában van a preferenciáival, a lehetséges kompromisszumokkal, igen, tudom, dőreség egy kép alapján ítélkezni, ám mit csináljak, ha vannak olyan típusok, akik nem vonzanak, akikről nem tudom elképzelni, hogy megcsókolnak – ilyen pl a bajusz-szakáll. És tegyétek a kezeteket a szívetekre, kedves Férfiak: hát nem pont ti is így vagytok vele? Lehet az a nő akármilyen okos, szellemes, ilyen-olyan, ha nem tetszik a profilképe, akkor nem foglalkoztok vele tovább. Nincs ezzel semmi gond, a való világban is így működik a dolog, csak ott persze több lehetőség van árnyalni az első benyomást.

 A kép forrása

Több mint két éve ment el a Párom.

Baráti nyomásra - nem túl nagy meggyőződéssel - regisztráltam internetes társkeresőbe, mindjárt négy helyre is, ha már lúd, legyen kövér.

Nos, társkeresésem negyedik hónapjába lépve összegezném az eddigi tapasztalataimat:

1. Négy társkeresőbe jelentkeztem be, nagyjából mind a négyen ugyanazokat az arcokat látom, gyakran más névvel. Gondolom, ők is bosszankodnak, hogy ugyanazokat az arcokat látják. :-)

2. Hiába állítják a szakemberek az ellenkezőjét, az ősz haj nem menő. Kvázi láthatatlanná tesz. Ezt egyébként a két éve folyó kísérletem során az élet számos más területén is tapasztaltam: nem vesz észre az ellenőr a buszon, a metróbejáratnál, a kalauz a vonaton, az eladó a boltban - na kivéve, ha olyan helyen járok, amely kifejezetten öregekre specializálódott -, ellenben a **** cég nyomtató-helyiségében ketten is ugranak, hogy segítsenek behelyezni a "néninek" a pendrájvot a megfelelő gép megfelelő nyílásába, :-) továbbá az is gyakran előfordul, hogy udvariasabb fiatalok át akarják adni a helyüket. Ez jól esik, respect nekik. 
Na, ennyit az ősz hajról. Majd befestem, ha lesz kiért. És akkor egyből fiatalabb leszek pár évvel. :-) Egyelőre folytatom a kísérletet.

3. Elég sok profilt megnéztem, és meglepve tapasztaltam, hogy a lassan másfél évtizeddel ezelőtti társkeresésemhez képest - Párommal is onnan halásztuk ki egymást 2003-ban - a korosztályomhoz "passzoló" férfiaknak vagy megjött az esze, vagy túl vannak a kapuzárási pánikon, és most már nem mindenki a hamvas huszon-harmincasokat keresi, hanem elég sokan a korban inkább hozzájuk illő ötveneseket. 

4. Még mindig meglehetős számú - általam csak gerontofil-nek nevezett - fiatal van, akik - továbbra se tudom, milyen megfontolásból - nézegetnek, írogatnak. Ez amúgy jól esne, ha nem élnék a gyanúperrel, hogy ők azt hiszik, ilyen korban már akkora a szexuális nyomor, hogy igazából mindegy, mikor, hol, kivel.

5. Sok profilon láttam férfisírást, hogy "ilyenek ezek a nők, nem válaszolnak a levelekre". Nos, elárulom, hogy a férfiak SE válaszolnak. Legalábbis a többségük - cirka 10-ből 8 - nem veszi a fáradságot, hogy visszaírjon valamit, ha nem jövök be nekik. Szóval azt hiszem, ezen a téren a férfiaknak és a nőknek nincs mit egymás szemére hányniuk. 
Kicsit emlékeztet ez az egész az álláskeresésre: ott is beküldesz száz pályázatot, kapsz 3 elutasító levelet, a többi válaszra se méltat, mire ESETLEG a százegyedik behív interjúra.

A kép forrása