"...legott írtam is egy rövidke levelet neki, amelyben gondosan feltüntettem az e-mail címemet."
És vártam. És vártam.
Két nap múlva újra írtam neki egy diszkréten tapogatózó levelet, hogy ha már a kedvencei között vagyok, meg a címemet is tudja, ugyanvajon mi lehet a probléma, hogy nem ír. Kiderült, hogy nem vette észre az előző levelemet. (Ez a figyelmetlenség az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, semmit nem képes megjegyezni, talán mert művész a lelkem, vagy nem érdeklem eléggé, vagy... vagy...)
No, hipp-hipp hurrá, hogy legalább a másodikat észrevette, el is kezdődött a szokásos bevezető levelezgetés, munka, gyerekek, kutyák-macskák satöbbi. Két nap levelezés után felvetődött a találkozás gondolata, amit azonnal tett is követett, összefutottunk egy mindkettőnkhöz közel lévő plázában, másfél órát beszélgettünk, aztán ki-ki haza. Mivel ő autóval ment, hamarabb hazaért, úgyhogy engem otthon már egy levél várt tőle, miszerint: „Na írd meg bátran, hogy nem én vagyok az álmod.” Ezt azért furcsállottam, mert a randin megbeszéltük, hogy mielőtt visszajövök dolgozni, találkozunk még. No, tisztáztuk a tisztázandókat, és ezzel kezdetét vette az őrület: Adorján nem kertelt tovább, közölte, hogy szeretkezni akar velem. Ezt a témát a végtelenségig tudta cizellálni, hát, igen, mit tagadjam, beugrottam egy masszív szexcsetelésbe – mert közben levelezésről átváltottunk csetelésre.
Közben sürgetett az idő, mert nekem hamarosan vissza kellett jönnöm dolgozni a Budapesttől 900 km-re lévő „munkahelyemre”, hát még egyszer összefutottunk. Eme randi kedvéért felvettem a nagymamámtól örököl parókát, csak hogy lássam a reakciót, és igen, tetszett neki a barna hajam. (Ezért is festettem be később.) Másfél órás andalgásunk alatt – ezúttal egy parkban találkoztunk – még csak a kezemet se fogta meg, ezt kicsit furcsálltam az előzmények ismeretében, de hát én nem fogok erőszakoskodni senkivel…
Hát, most itt tartunk. Közben eltelt 9(!) hét, ledolgoztam az itteni penzumomat, hazamentem 3 hétre, minden nap leveleztünk, cseteltünk, szóba került a találkozás és a szex-csetelésen megbeszéltek gyakorlatba ültetése, ám az alatt a három hét alatt találkozni se sikerült. Közben újra kijöttem, leveleztünk, elméletben a találkozást is megbeszéltük, ismét hazajöttem, levelezgetünk, hát kíváncsi vagyok…
Adorjánnal tulajdonképpen egy gond van: azon kívül, hogy nem mackó és nem visel arcszőrzetet: SEMMIBEN nem felel meg az elképzeléseimnek. És mégis, valami olyan hihetetlen vonzódást érzek iránta, amit se megmagyarázni, se megérteni nem tudok.
Közben meg küldöm el az intelligens, okos, szellemes, pasikat... Mert kicsit mackó, kicsit bajuszos, kicsit messze lakik, kicsit szeret pecázni...
